10 hónap

  2O24. MÁRCIUS 25. Sentier de Montabo,  Sentier de Mont Bourda   Nah hát mivel is kezdjem. Az egyik dolog, amit most nagyon élvezek itt, ahol lakom az a közeli két túraútvonal: Sentier de Montabo és Sentier de Mont Bourda. Mindkettő nagyjából 2O perc sétányira van a szállásomtól. Először a Sentier de Montabo-t jártam be. Az a google vélemények alapján kecsegetetőbbnek tűnt. Egy könyvtárban töltött nap délutánján úgy éreztem mehetnékem van. Ekkor választottam, ki ezt az útvonalat. Hazamentem, átöltözem: farmer, cipő... kicsit túlaggódtam a dolgot. Elmentem a google maps szerinti kiinduló ponthoz. Azt írták, hogy ugyanott kell visszamenni, ahol végig megyünk. Ez, mint kiderült: nem igaz. A messzebbi pontjához sétáltam el, az út mellett a tűzőnapon. (Update: azóta vettem egy esernyőt, igy már saját árnyékom is van.) Délután   4 körül lehetett. Ahogy elindultam már jöttek szembe emberek. Ez kicsit megnyugtatott, de azért így is elég félelmetes volt elsőre. Mivel azt hittem majd ugyanitt j

  2024. MÁRCIUS 22.   Közlekedés, meleg, piac, fauna, Plage de Montabo   Egy kicsit a közlekedésről. Cayenne alapvetően lapos, nincsenek nagy emelkedők, igy eléggé elterjedt a kismotor, bicikli és a kettő közötti jármű (valami kis elektromos motor-biciklinek tűnik). Az egyetemhez közel lakom, de a levéltár már másfél órányi sétára van. A buszközlekedés elég foghíjas. Ahogy láttam 1-1 busz napi kétszer ha megy, de állítólag akkor sem pontosan. Tényleg praktikus valami jármű. Az egyetemen az egyik tanárnőtől kaptam kölcsön egy biciklit. Ez azért nagyban megkönnyíti a mindennapokat. Szerda reggel azzal kezdtem a napot, hogy kora reggel elbicikliztem a piacra. Gondoltam jó próba lesz, még a nagy meleg és a nagy forgalom előtt. Hát forgalom azért már volt (fél 7 körül), de nem volt vészes a biciklizés. Van ahol van bicikli út, de általában minden út szélén van egy elég széles sáv a gyalogos, biciklis, motoros közlekedésnek. A motorosok jobbról-balról előznek. Erre külön felhívta a l

2024. MÁRCIUS 18.   Université de Guyane: Első benyomások   Első nap az egyetemen. Reggel viszonylag korán elindultam. Gondoltam praktikus ha a nagy meleg előtt odaérek. Már igy is sikerült (nagyon sztereotipikusan) az első nap leégnem. Viszonylag könnyen megtaláltam. Azért néztem csak el egy kanyart, mert épp telefonáltam. Tényleg közel van. Útközben találkoztam is az egyik tanárnővel, akit már megismertem a születésnapon. Váltottunk pár szót. Épp füzetért indultam. Találtam. Aztán a könyvtárba mentem. Elkezdtem utalásokat keresni a magyarokra. Gondoltam ezzel kezdem. Jól tettem, mert már ma lett pár ötletem, hogy majd még mit lehetne megnézni a levéltárban. Az a tervem, hogy pár napig könyvtár aztán utána átmegyek a levéltárba. A fogadó tanárommal délután találkoztam. Kaptam kulcsot az irodájához. Túl sokat nem tervezem használni, de azért hasznos. Lehet majd hagyok ott pár dolgot, ha vidékre utazom, például. Plusz használhatom a számitógépét, a szkennert, nyomtatót, kávégé

Kijöttem egy hónapra erasmussal. Éppen doktori tanulmányokat folytatok a Szegedi Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori iskolájában. Témám: magyar telepesek Francia Guyanában a második világháború után. 2O24. MÁRCIUS 17. Hőség, pók a fürdőszobában... Eddig pont olyan, ahogy elképzeltem.    Tegnap délután megérkeztem Francia Guyanába. Az utazás teljesen rendben volt. Kilenc és fél óra Párizs-Cayenne. Gyönyörű volt, ahogy szállt le gép. Amerre csak a szem ellát erdő. Hartmut, a fogadó tanár a cayenne-i egyetemről jött értem. Épp a tanszéki kollégákkal ünnepeltek születésnapot. Igy odamentünk. Mindenki nagyon kedves volt. Bemutatkozott. Persze egy nevet sem jegyeztem meg a nagy forgatagban. Ettem valami tengeri halat és már egy helyi specialitást is megismertem. Szárított, reszelt manióka. Köretként és ilyen mindenre rászórósan is eszik. Elvileg úgy ahogy lehet kapni, lehet is enni, de át szokták forgatni vajon, hagymával, fűszerekkel. Szerintem én is veszek majd, kipróbálom. A

Most egy nemet lannyal lakom, Katja. O is EVS onkentes, de o egy iskolaban dolgozik. A nagyszulei Magyarorszagon elnek, igy tud nehany kifejezest magyarul: “Igen, muszaj, kerek szepen meg egy kis sutemenyt…” Mindenkepp vicces, kicsi a vilag. Itt kellett talalkoznunk a vilag tulso felen. Mivel a munkaundorom mar olyan mereteket oltott, hogy sirva fakadtam a fonok irodajaban: “Megfogok halni az unalomtol!” igy kertem par nap szabadsagot. Katjaval eldontottuk, hogy elmegyunk eszakra: stop, sator… aztan majd lesz valahogy. Szerencsenk volt, mert couchsurfingen megismerkedtem egy ausztral sraccal, William. Eszakon lakik, de epp a fovarosban volt. Pont egy napon utaztunk eszakra igy el tudtak minket vinni Poindimié-ig (egy angol tanarno munkatarsaval volt). Kedd estere meghivtam oket egy paprikas krumplira. Jokat derultem, ahogy egy nemet, egy ausztral es egy francia joizuen ette az itt kuriozomnak szamito, jo kis magyar paprikas krumplit (igaza volt a mamamnak, h nem lehet 10 honapra elu

Voltam egy het szabadsagon. Meg az elejen megismerkedtem itt egy nagyon erdekes emberrel. Pierre. Egy nyugdijas tanar, ranezesre hajlektalan. Egyszer teljesen veletlenul elkezdtunk beszelgetni. Aztan teljesen veletlenul (nem igazan hiszek a veletlenekben) megint osszefutottunk. Vegul telefonszamot csereltunk es neha-neha talakoztunk. Erdekes figura. Nem mindig lehet rajta kiigazodni. Hogy is 3 ejjel itt aludtam. fogalmazzam meg: kicsit olyan, mintha ket vilag peremen elne. Egyreszrol sokat elt Franciaorszagban, nagyon muvelt a nyugati dolgok tekinteteben. De mint ahogy irtam nyugati szemmel hajlektalannak tunik. Egyfajta kiabrandultsagot ereztem benne. Masreszrol egy pici torzsbol szarmazik. Mindenki tiszteli. Nagy tudatasu, tiszteletre melto oregkent beszelnek rola, de nem titkoljak, h nem igazan ertik. "Pierre mindig a felhokben jar." Nem is ugy el, ahogy az itteni szokasoknak megfelel. Tenyleg egy kicsit a ket vilag kozott lavirozik. Egyikhez sem tartozik igaz